Merülés

Köszönöm Tímea kommentjét. A kérdésére válaszolva, nem hinném hogy sok olvasóm van, szerintem kevesen vevők ilyen témákra. És nem vagyok perfekt angolos (hm jó is lenne), ez a sztori pedig nem fordítás, hanem egy video klip és megtörtént eset, plusz az én fantáziám szüleménye :)

Testnevelés óra. Jeremy talán ezt a tantárgyat gyűlölte legjobban. Mr. Cross a testnevelés tanár nem csak hogy szigorú volt, de előszeretettel alázta meg a tanulókat, akik szerinte nem megfelelően teljesítettek. Számára csak a Clark Gibson féle sportolók számítottak igazán. Jeremy mindig idegesen dobogó szívvel vett részt ezeken az órákon.
Azon a testnevelés órán sem érzett másként, különösen hogy az iskola földszintjén lévő úszómedencéhez mentek.
- Mai órán fejest fogtok ugrani ! - jelentette be a tanár.
- Én kezdem ! - tolt mindenkit félre durván Clark. Gyorsan felmászott az ugródeszkára és csodás fejest ugrott. Mikor kijött a vízből Mr. Cross elismerősen bólogatott, a lányok elé szaladtak gratulálni és némelyik fiú barátságosan megveregette a hátát.
Jeremy nem csinált semmit, tartott közelebb menni a többiekhez, inkább a medence szélénél álldogálva nézte a fodrozódó víztükröt, miközben az osztálytársak sorra ugrottak.
- Hé Connels, te még nem ugrottál ! - ordított rá Clark egy idő múlva és Mr. Crossra pillantott, aki helyeselni kezdett.
- Igaz is, menj fel és ugorj, senki sem maradhat ki, mindenkinek ugrania kell ! - utasította a fiút a férfi, majd elindult a folyosó felé, ahol egyik kollégája várta.
Jeremy kiszáradt torokkal pillantott az ugróállványra. Számára nagyon magasnak tűnt és valahogy mindig is félt a magasságtól. 
Nem akarom ezt csinálni...
- Na Connels, ne bámulj már így. Takarodj fel ugrani ! - lépett hozzá röhögve Clark és lökött rajta egyet.
Átkozott...
- Így van, menj és ugorj, különben beárulunk Crossnál ! - mondta kárörvendően egy fiú. Jeremy nem tudott mást tenni, lassú léptekkel indult a medence felé, majd fel az ugródeszka lépcsőin. Közben átkozta magát. Hiszen nem rég még bosszút esküdött Clark és a többi gyerek ellen, megfogadta hogy véget vet a szenvedéseknek és most mégis gyáva módon szó nélkül tette amit Clark mondott. Mint valami programozott robot.
Mikor az ugródeszkára ért és kilépett a szélére, lenézett. A magasságtól hányingere támadt. Az összes osztály társa a medence szélén állt és nevetett.
- Ugorj le te gyáva kutya ! - kiabált Tommy és Mike.
Jeremy tett még egy lépést és már teljesen a deszka szélén állt. Érezte, hogy izzad a tenyere és az izgalom késként hasítja fel mindenét.
- Na ugorj már, mert felmegyek és magam löklek le ! - mondta Clark és tett pár lépést az ugródeszka irányába, hogy szándéka komolynak tűnjon. Ettől Jeremynek vér szökött az arcába és végső elkeseredésében hirtelen mozdulattal leugrott.
Az agya teljesen üres volt amikor megtette, nem gondolkodott, mert nem is tudott. Hassal esett a medencébe, szeme, szája tele lett a medence erősen fertőtlenített vizével. Mikor kibukkant a vízből, köhögött és torkát marta a víz, gyomra majd szét szakadt a fájdalomtól. Remegő lábakkal mászott ki a medencéből. Mindenki rajta nevetett.Megint ez a nevetés. Hogy gyűlölöm hallgatni őket !- Béna ugrás volt ! - mondta Mary gúnyosan.
- Be kell vallani Connels, hogy te egy beszari kis féreg vagy. Nem is tudom, miért élsz egyáltalán...- vágta Jeremy arcába a szavakat kíméletlenül Clark, miközben nem titkolt undorral vizslatta Jeremyt. Majd Mr. Cross belépett az ajtón és az óra folytatódott.
A tanóra véget értével mindenki gyorsan zuhanyzott, öltözött és rohant is tovább, kivéve Jeremyt. Aki alig várta, hogy egyedül maradhasson. Ott állt fürdőnadrágban, fogvacogva és Clark szavai még mindig visszhangzottak a fülében. Az idő megszűnt létezni számára, kizárta a külvilágot, megfagyott benne minden.
Talán három-négy óra is volt már, mikor az aznapi ügyeletes tanár, Mrs. Jackins arra járt hogy ellenőrizze, minden rendben van e és hogy bezárja az ajtókat. Hallotta hogy csöpög a csap a zuhanyzóban, ezért benézett. Megdöbbent, mikor meglátta a fiút.
Mrs. Jackins mint mindig most is megtalált...
- Jeremy te még itt vagy ? - kérdezte ámulva, de Jeremy nem felelt.
- Történt valami igaz ? - kérdezte a tanárnő és belépett a helyiségbe. Cipői idegesítően kopogtak a sárga padlón. Jeremy tekintetét kereste, de a fiú elfordított a fejét.
- Nem. - válaszolta közönyösen Jeremy.
Mrs. Jackins már tudta hogy ezt fogja felelni, hogy tagad, hogy nem beszél, hogy nem tudni mire gondol igazából, mik játszódnak le benne. És kétségbe eséssel töltötte el a dolog.
- Miért állsz itt ? Nem fázol ? - érdeklődött a tanárnő és végigpillantott a hidegtől reszkető fiún.
- Jól vagyok. - sóhajtotta Jeremy és vizes hajtincsei alól mereven nézte a zuhanyzó szaporán csepegő csapját.
- Öltözz fel ! - kérte szelíden Mrs. Jackins és Jeremy felé nyújtotta a fiú padon heverő ruháit. Jeremy elvette a holmikat, de mégsem mozdult, nem kezdett öltözni.
- Beszéltél a szüleiddel ? - érdeklődött hirtelen a tanárnő.
- Igen, de nem tudom mikor érnek rá, nem mondták...- vágott gyorsan közbe Jeremy, hol a zuhany csapját, hol a padlót nézve.
Mrs. Jackins a fejét csóválta.
- Ez furcsa...Már hogy nem üzentek, nem mondtak semmit. És hogy sosem érnek rá. Mondd meg őszintén, átadtad nekik, hogy szeretnék találkozni velük ? - vonta kérdőre Jeremyt a tanárnő.
Jeremy arcát pír lepte el.
Miért nem hisz nekem ?!
- Nem hazudok ! - jelentette ki elszántan és olyan hevesen lépett arrébb, hogy a lábánál lévő fapad hangosan neki ütődött a lemez öltöző szekrényeknek.
- Én nem mondtam ilyet Jeremy. De akkor is beszélnem kell velük. - jelentette ki Mrs. Jackins.
Jeremy a csempéknek dőlt és egy másodpercre megadóan lecsukta a szemeit. Túl fáradtnak érezte magát, hogy vitába szálljon a tanárnővel.
- Talán holnap levelet küldök, de az is lehet hogy ellátogatok hozzátok, rendben ? - fontolgatta tanácstalanul Mrs. Jackins. Jeremy bólogatott és ujjai a zuhanykabin kilincsét fogták.
- Te pedig öltözz fel és menj haza Jeremy ! - tette még hozzá a tanárnő mielőtt elhagyta volna az öltözőt.
Az ajtóból még vissza nézett, de Jeremy ugyanúgy állt ott, mint pár másodperccel ezelőtt. Kezeiben ruháit szorongatva, csuromvizes hajjal és kipirult arcán megfejthetetlen kifejezéssel. Mintha nem is hallotta volna a tanárnő előbbi mondatát.
- Menj haza, későre jár. - ismételte meg Mrs. Jackins és becsukta maga mögött az ajtót.