Fogalmazás

Az osztályteremben ismét nyüzsgés támadt, amikor Mrs. Jackins beírta a legutóbb felolvasott fogalmazásra az érdemjegyet. A zaj azonban abba maradt, amikor a tanárnő a jegy beírása után lapozgatni kezdett a naplóban tüzetesen átvizsgálva a tanulók jegyeit. Végül megállt egyik lapnál.
- Jeremy Connels. - mondta hangosan, mire minden szem a leghátsó padban ülő fiúra szegeződött.
- Nos Jeremy, olvasd fel a házi dolgozatodat. A téma még mindig ugyanaz : egy este a családomban. - bíztatta a megszeppent fiút a tanárnő.
- Muszáj ? - kérdezett vissza a fiú.
- Gyerünk már Connels, ne szarozz annyit ! - röhögött fel egy szőke fiú az első padok felől, de Mrs. Jackins elhallgattatta.
- Clark megkérlek, hogy maradj csendben, hogy meghallgathassam Jeremy fogalmazását ! - mondta szigorú tekintettel, mire a szőke elcsendesült.
Nem akarom felolvasni...Nem...
- Hallgatlak. - pillantott a fiúra, aki félre söpörte haját a szeméből és a székről felemelkedve gyűrött füzete felé hajolva olvasni kezdte a fogalmazását.
- Velem történt.Sötét volt a este, fekete felhők úsztak az égen. Anya és apa megint veszekednek, hangosan, néha kibírhatatlanul. Én meg csak ülök a szobámban és hallgatom ezt. Apa a falnak löki anyát, aki sír, én meg össze rezzenek erre. A felhők csak jönnek és elfedik a holdat az égen. Már semmit sem látok, csak azt hallom, ahogy bántják egymást. Velem történt, de nem egyszer...
- Elég ! - vágott közbe sápadtan Mrs. Jackins és zavartan csukta össze az osztály naplót. Mindenki némán nézett a teremben és a döbbenetet szinte tapintani lehetett a levegőben. Az előbbi szőke fiú röhögve megszólalt.
- Ez mi a franc volt ?!
Az életem...Amiről senki sem tud...

Mrs. Jackins halkan megszólalt.
- Erre most nem adok osztályzatot, de óra után beszélni szeretnék veled. Leülhetsz.
Jeremy szó nélkül leült, majd maga elé húzott egy papírlapot és rajzolni kezdett, nem törődve az óra menetével. Mrs. Jackins pedig új felolvasó után nézett.
Kicsengetés után Jeremy a többi diákhoz hasonlóan össze pakolta a tanszereit és épp elhagyni készült a termet, amikor oda lépett hozzá az órán bekiabáló szőke fiú, Clark Gibson.
- Hé Connels, gondoltam hogy egy idióta vagy, de azt nem hogy ennyire...- gúnyolódott.
Jeremy felnézett.
- Szállj le rólam Clark ! - mondta de ez inkább erőtlen kérés, mint parancs volt és Clark meg sem hallotta.
- Hogy találtad ki ezt a sok marhaságot mondd ?! - kérdezte vihogva Clark.
- Ezt átéltem, nem kitaláltam. - felelte Jeremy.
- Jaj, csak nehogy azt állítsd, hogy az őseid állandóan ölik egymást. - hitetlenkedett Clark.
- Pedig igaz. - vont vállat Jeremy.
- Szerintem ez csak mese habbal, hogy végre figyeljen rád valaki, mert a kutya nem törődik veled. Simán elmebeteg vagy és kész. Tudod ki hiszi el ezt a sok zagyvaságot. Te agybajos ! - röhögött Clark és ott hagyva Jeremyt, tovább állt a barátaihoz. Jeremy pedig gyorsan kiment az osztály teremből. Szaporán ment a folyosón, hogy mielőbb kint legyen az iskolából, mikor Mrs. Jackins megállította. Jeremy azt hitte letolja, mert el akart lógni, holott a tanárnő megmondta hogy beszélni akar vele. De ehelyett Mrs. Jackins csak kedvesen elmosolyodott.
- Beszélgessünk ! - ajánlotta halk hangon.
Nem akarok...
- Mennem kell haza ! - vágott közbe Jeremy.
- Mi van a kezedben ? - mutatott a fiú ujjai között szorongatott füzetre a tanárnő.
Jeremy elsápadt.
Tagadj mindent, vagy meg se szólalj !
- Ez csak...- dadogta, de Mrs. Jackins akkor már ki is vette a kezéből a füzetet és mielőtt a fiú bármit is szólhatott, léphetett volna belelapozott.
Az ott látottaktól Mrs. Jackins arcából kifutott a vér. Rögtön az első oldalon egy szörnyű rajz árulkodott arról mit is gondol Jeremy erről a világról. Mrs. Jackins a néha felismerhetetlen főleg grafit vagy sötét színekkel készített firkák körül mindenféle írásokat vélt felfedezni. Amiből a legijesztőbb a lap aljára kanyarított mondat volt: ez a világ nem nekem való, meg akarok halni !
- Ha nem tévedek, ezeket órán rajzoltad...
A fiatal tanárnő elszörnyedve nézte a sötét és komor hangulatú, rémisztő és vészjósló rajzot, majd egy hirtelen rántással kitépte a lapot a füzetből és a táskájába süllyesztette. Jeremy megdöbbenten bámult, de semmit nem szólt egy darabig.
Szólalj meg !
- Megmutatja a szüleimnek ? - kérdezte, amint hang jött ki a torkán és olyan ijedt ábrázata volt, hogy Mrs. Jackins szíve bele sajdult.
- Természetesen nem. De nem szeretem, mikor tanulás helyett mással foglalkoznak a diákjaim. Most elmehetsz. - mondta Mrs. Jackins. Jeremy zavart ábrázattal sarkon fordult és egy halk viszlát után elindult az iskola hosszú folyosóján.