- Jó estét Mrs. Connels. - köszönt Frank. A nő kérdőn nézett rá és fogalma sem volt mit akar tőle a szomszéd. Párszor már beszélgettek az utcán, de Frank még soha sem csengetett be hozzájuk.
- Jó estét Frank...- biccentett fagyosan.
- Ne haragudjon hogy zavarom, de láttam a fiát az erdőben...Felettébb furán viselkedett, félmeztelenül volt és rajzolgatott a földön. Azt mondta, a szülei tudnak erről. De én nem is tudom...Igaz, hogy az önök engedélyével van Jeremy az erdőben ? - kérdezte Frank. Mrs. Connels egy fél másodpercre levegőt is elfelejtett venni, majd bólogatott.
- Igen...Igen...ez igaz, kiment hogy a szabadban legyen, egy kicsit sétálni meg ilyesmik...- dadogta elcsukló hangon.
Frank nem tűnt túl meggyőzöttnek.
- Akkor jó, de tudja amikor megszólítottam, felkiáltott és remegett a félelemtől. Attól tartok esetleg alkoholt, vagy drogot fogyasztott...
- Ez butaság Frank ! Higgyen nekem, Jeremy furcsa, egyáltalán nem hétköznapi gyerek. Imád rajzolgatni mindenféle ostobaságot, ebben éli ki magát. Őt nem érdeklik a lányok, a haverok. Pedig hát tizenöt éves ! De ne aggódjon érte, tudja mit csinál ! Nem iszik és nem kábítószerezik, ebben biztos vagyok. Csak a maga elvont világában él... - magyarázta kicsit indulatosan Mrs. Connels, miközben elvörösödött. Frank kénytelen volt elfogadni ezt a választ.
- Köszönöm, így már megnyugtatott. Rendes fiú ez a Jeremy, nem szeretném ha baja esne. Az erdő nem biztonságos már estefelé.
- Ugyan, én köszönöm, hogy törődik a fiunkkal ! Viszlát ! - zárta le a témát Mrs. Connels és Frank is búcsút intett. A nő elgondolkodva állt még az ajtóban, amíg Frank és a kutyája el nem tűntek a szeme elől. Elmerengett a hallottak felett, majd felkapta a félbetört tányért és a konyhába ment.
- Ki volt az ? - kérdezte mogorván Mr. Connels, fel sem nézve az újságjából.
- Az egyik szomszéd. Frank Calloway. Képzeld, azt mondta hogy Jeremy az erdőben van és rajzol ! Szokása szerint a marhaságait csinálja, még véletlenül sem azt, amit a vele egykorúak. Ez a Frank azt hitte begolyózott a gyerek, mert szerinte furcsa volt Jeremy viselkedése. Pedig hát mindig ilyen ! Mintha nem is ezen a bolygón élne ! - háborgott Mrs. Connels és levágódott egy székre. Mr. Connels-t nem nagyon érdekelte a dolog.
- Inkább itthon lenne és tanulna, azt hiszem az átlagára jócskán ráférne a javítás. - morogta az orra alatt és tovább olvasta az újságját. Erre Mrs. Connels nem tudott mit szólni, csak ingatta a fejét.
Jeremy gyorsan lépdelt az erdőben. Lassan teljesen elnyelt mindent az esti sötétség. Néha meg-megbotlott egy kiálló gyökérben, de amennyire tudott sietett. És nem nézett hátra.
Miért olyan furcsa most minden ?!
Most valahogy halálfélelme támadt az erdőtől. Eddig sosem volt ilyen, igazi otthonának tartotta ezt a helyet. Nemsokára feltűnt a házuk, addigra a fiú szeme is megszokta a sötétet, így nem is kapcsolt villanyt, amikor megpróbált benyitni az ajtón, majd hirtelen elhatározással inkább felkapaszkodott a létrán és úgy mászott fel az emeleti szobájába. Beugrott a nyitva hagyott ablakon, majd rajzait az íróasztalra tette. Csend honolt a házban, a szülei talán elmentek aludni, de lehet hogy csak halkan vitáztak a földszinten lévő hálószobájukban. Jeremy leült az ágya szélére. Ma sem tanult semmit, futott át az agyán. Krétától színes kezeire bámult, majd a nadrágjára ami földes és fűfoltos volt. Fáradtnak érezte magát. Ledobta cipőit és az ott hagyott amerikai zászlót arrébb tolva végig dőlt az ágyán. A levegő, ami a nyitott ablakon át áramlott feléje hideg volt, borzongott tőle. Takaróját magára rángatta és valamivel jobban érezte magát ettől. Egy autó fényszórója látszódott a sötétben és fénye megvilágította Jeremy szobájának csupasz, fehérre mázolt falát. Egy újabb nap ért véget...A fiú lehunyta a szemét és elveszett a csendben, amit ritkán élvezhetett szülei állandó és hangos veszekedése miatt.
Iskolába persze másnap is menni kellett. Mint minden hétköznap. Ugyanúgy korán kelt fel és fogmosás után felhúzta az egyenruháját, össze pakolta a tankönyveit. Majd elindult. Senki sem kísérte az ajtóig és nem búcsúzott tőle kedves szavakkal, csókokkal. Szülei többnyire már elmentek dolgozni ilyentájt, ha pedig mégsem, mással voltak elfoglalva. Talán észre sem vették, amikor Jeremy reggelente halkan kisétált a ház ajtaján.
Az első órát Mrs. Jackins tartotta. A diákok szerették a kedves, fiatal tanárnő óráit, mert érdekesen adta elő a más tanárok által unalmasan levezetett tananyagot. De Jeremy akkor sem tudott oda figyelni. Már reggel elragadta a tegnap este hangulata. A füzetébe rajzolt, vadul és reszkető kézzel tépkedte a lapokat, egyiket a másik után. A papírlapok szakadásának hangja szinte bele hasított az óra csendjébe, ahogy a grafit ceruza sercegése is. Jeremy hol egyik-hol másik osztálytársára pillantott, várva mikor veszik észre hogy mit csinál. De egyelőre senki sem figyelt fel tettére. Kivéve Mrs. Jackins-t, aki tanári mivoltából eredően hamar kiszúrta, ha egy tanítványa nem figyelt eléggé.
- Miről is szól a mai óránk ? Jeremy ? - szólította fel a fiút.
Istenem, már megint én...
Jeremy össze rezzent és felemelkedett a székről. Egyáltalán nem tudta, miről volt szó, nem volt itt, csak testben.
Nem tudom, nem tudom !
- Háború és béke Jeremy...Nos...beszélnél pár szót a történetről ? - kérdezte Mrs. Jackins, de néma csend volt a válasz a kérdésére. Halk zúgolódás futott át az osztálytermen.
- Mondd Jeremy, figyelsz te egyáltalán ? - csóválta a fejét a tanárnő, de Jeremy furán-lázasan csillogó szeme és izgatottsága mindent megmagyarázott. Nem beszélve grafitceruzától szürke ingujjára.
Nem tudok figyelni, ami itt belül van százszor érdekesebb...
- Mit csinálsz, ha szabad kérdezem ? - érdeklődött Mrs. Jackins, de Jeremy csak állt ott némán, felelet nélkül. Clark át nézett a padjára, egyenesen az ott heverő rajzaira.
- Tanárnő kérem, idiótaságokat rajzol ! - jelentette ki.
- Ez remek ! Megint rajzolsz, ahelyett hogy bekapcsolódnál az óra menetébe ! Nem lesz ennek jó vége. Ülj le és most már figyelj. Az órai munkádat természetesen elégtelenre értékelem. - mondta tehetetlenül Mrs. Jackins és beírta a naplóba az osztályzatot, de valahogy sejtette, hogy ettől Jeremy egyáltalán nem fog oda figyelni.
Jeremy leült és a füzetét bámulta. Szeme elhomályosult, égett az arca és veríték csorgott le a hátán.
- Pancser...- suttogta neki Clark röhögve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése