Az igazgató Mr. Hyett, bőrüléses székén ült és éppen egy több oldalas dokumentumot tanulmányozott, aminek lapjai a tanárnő hirtelen és gyors belépésére szerte-szét repültek az asztalon.
- Mr. Hyett, beszélnem kell önnel ! - kezdte türelmetlenül Mrs. Jackins.
- De Molly...mi van magával...Sosem láttam ilyen idegesnek. - dadogta Mr. Hyett és össze szedte az előtte heverő papírokat.
- Mutatni szeretnék önnek valamit. - ezzel Mrs. Jackins a férfi elé rakta Jeremy rajzát. Mr. Hyett megszemlélte, majd értetlenül meredt a tanárnőre.
- Szép kis rajz...olyan grafika féle...
- Te jó ég...Nem érti igazgató úr ?! Ezt egy tizenöt éves srác rajzolta. Látta mit írt oda ? Meg akarok halni ! Ön szerint természetes dolog ez ? - fakadt ki Mrs. Jackins.
Az igazgató a fejét csóválta.
- Molly, csak nem azt akarja mondani hogy komolyan vette ezt a rajzot ? Meg akarok halni...Ez annyira tipikus...Melyik tinédzser ne érezne így olykor ? Én tizennyolc évesen fel akartam akasztani magamat, mert a kiszemelt lány nem jött velem el a végzős iskolai bálra. Ugyan már...- vonogatta vállát Mr. Hyett.
- Ez a fiú nem csak most ilyen. Ő így látja az életet. És alig beszél. Mintha a rajzain át próbálna kommunikálni a világgal, sikertelenül. Sosem figyel az órákon, általában rajzol, ha felszólítom nem tud válaszolni. Kénytelen voltam elégtelent adni neki ma is, de nem hiszem hogy érdekelné. Kétségbe esett a pillantása, mint egy...
Mr. Hyett közbe vágott.
- Mi a gyerek neve ?
Mrs. Jackins átnyújtotta Jeremy aktáját. Mr. Hyett kinyitotta a kemény fedeles irattartót és átfutotta a gépelt papírokat.
- Jeremy Austin Connels...- hümmögött és látszott rajta, hogy nem ugrik be neki a névhez tartozó arc.
- A családjával nem rég költöztek ide Dallasból. - tette hozzá Mrs. Jackins.
- Az itt álló adatok szerint a fiú átment a felvételi pszichologia vizsgálaton, semmi érdemlegeset nem talált nála az iskola pszichologus Mrs. Samuelson. Ha pedig nem rég óta laknak itt, meg is van a válasz. Egy beilleszkedési nehézségekkel küzdő tini. - Mr. Hyett össze csukta az aktát és elégedettséget tükrözött az arca. Mrs. Jackins azonban nem így gondolta.
- Uram, én érzem hogy valami nincs rendben Jeremyvel. A viselkedése merőben más, mint a többi vele egyidős osztálytársának. Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Talán Mrs. Samuelson tévedett...
- Mrs. Samuelson általában nem téved, több mint nyolc éve dolgozik az intézményben. Molly, kérem gondolkodjon ! Ez a Jeremy éppen kamasz korban van. A kamaszok mind érthetetlenek, különlegesek. Van aki ilyentájt szerelmes lesz, más gyűjt valamit, ő éppen rajzol. Majd kinövi ezt a szokást. - csóválta a fejét az igazgató rosszallóan.
- Talán egy speciális iskola jobb lenne neki...De a szüleivel még nem sikerült beszélnem, olyan mintha nem is léteznének, be íratkozás óta nem találkoztam velük. - jegyezte meg Mrs. Jackins, de Mr. Hyettet nem győzte meg.
- Nem hiszem, hogy Jeremy szülei is osztanák a meglátását. Gondolom elfoglalt emberek és azért nem jelennek meg a fogadó óráin. Speciális iskola ? Csak idő kell neki, talán több idő mint az átlagnak. Ne hamarkodjunk el semmit, nem szeretnék felháborodott szülőket az irodámban, akik vérig vannak sértve mert bolondnak nézi a gyermeküket. Én elhiszem hogy fiatal és lelkes Molly, de nem a maga gondja megmenteni minden ön szerint elveszett báránykát...
- Szóval nemet mond ? - sóhajtott Mrs. Jackins.
- Lássa be, felelőtlenség lenne helyeselnem amit állít ! Először ki kellene vizsgáltatni a gyereket utána véleményt mondani. De ehhez a szülők engedélye is kell...
Mrs. Jackins felkapta a rajzot az íróasztalról.
- Megszerzem az engedélyt és majd beszámolok mindenről ! - bólintott elszántan.
Ezalatt Jeremy osztályában rajz óra volt. A tanár kiadta az óra anyagát, majd felment néhány percre a tanáriba. Jeremy szótlan tanácstalanságban ült üres papírja felett. Piros festéket kevergetett és megpróbált valamit rajzolni, de a parancsra megszabott rajzok sosem sikerültek valami jól.
Ez egyszerűen nem megy...
Clark felállt a padjából és pár haverjával Jeremyhez vonult. Szeméből sütött a gúnyolódás.
- Hé Connels, mutasd már meg a rajzodat ! - röhögött fel, ahogy mögötte álló két fiú Tommy és Mike is.
Jeremy nem szólt semmit, halvány vonalat festett a lap közepébe.
- Hé, fafejkém ! Neked szóltam ! - emelte fel a hangját Clark.
- Connels fordíts ide a képed ! - mondta egy másik fiú is a terem végéből.
Érzitek a félelmemet ?!
- Mit akartok ? - suttogta Jeremy.
- Hogy megmutasd a hülye rajzodat, ha egész nap ezen dolgoztál, biztos nagyon jó lehet. Na gyerünk ide a mázolmányoddal, te ütődött ! - kiáltotta ellent mondást nem tűrően Clark. Jeremy az elszánt tekintetekre nézett és félelem cikázott végig rajta.
- Na gyerünk, mi lesz már ? - türelmetlenkedett Clark. Jeremy tudta hogy a leghelyesebb lenne oda adni a szinte üres papírlapot, de mégsem mozdult. Valami vissza tartotta, maga sem tudta mi.
Clark hosszan nézett rá, majd gonosz szikrák villantak a szemeiben.
- Á, szóval nem mutatod meg ? Na várj csak te kis buzi ! - és hirtelen felkapta a Jeremy előtt lévő poharat, majd az abban lévő festékes vizet Jeremyre öntötte. Jeremy fehér ingjén szétterült a haragos vörös színű víz, mintha vér lett volna. Az osztályban váratlan és súlyos csend bontakozott ki, minden szem a hátsó padra esett. Clark Tommyra és Mike-ra nézett. A két fiú értett barátjuk pillantásából, mert kezükbe vették a környező padokon lévő poharakat és követve Clark példáját, ők is rálocsolták Jeremyre a festéktől színessé vált vizet. A csendet felváltotta a döbbenet, kicsivel később a nevetés. A hangos, bántó és gúnyos nevetés.
Már megint nevetnek. Rajtam nevetnek...
Jeremy nem védekezett, szótlanul tűrte hogy a színes festékcseppek mindenfelől záporozzanak rá és mélyen bele ivódjanak hófehér ingjébe. Mintha minden festék folt egy-egy bántó szó lett volna. Tompán hallotta osztálytársai kacagását és Clark elégedett hangját. Aztán minden össze mosódott gyors szívverésével együtt egy halk zúgássá, ahogy a szeme előtt lévő képek is. Mégsem szólalt meg, de belül üvöltött és nagyon szeretett volna meghalni. Vagy legalábbis nem ott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése