Semmi szélén

Amint belépett a házba, az emeletre sietett és festék foltos ingjét a szennyes kosárba dobta, bár sejtette hogy anyja úgysem kérdezi mi történt a ruhájával. A szobájába ment és felvett egy pólót meg a farmernadrágját. Hallotta a konyhából a kanalak, tányérok csörgését, ezért úgy döntött lemegy szüleihez. Mikor leért az emeletről, máris meghallotta a súlyos szavakat, amikkel szülei egymást sértegették. Jeremy a konyha szekrény mögé bújt és onnan nézte az elé táruló siralmas képet. Apja a hosszú asztal egyik végén ült, az anyja a másikon. Miközben ettek, halkan vitáztak.
- Te olyan szerencsétlen vagy ! - morgott az apja kanalát a levesbe merítve.
- Nem tehetek róla hidd el ! Szerinted én ezt akartam ?! - emelte fel hangját az anyja.
- Ugyan már, még hogy nem tehetsz róla ! Ezt ne mondd, mert nem hiszem. - rázta a fejét hitetlenkedve az apja.
- Szerintem te is tehetsz róla. Ha nem idegesítesz fel nap mint nap, minden egyes reggel, én nem leszek szétszórt, pontatlan és nem rúgnak ki. - vádaskodott anyja és megvetően legyintett.
Jeremy most már elő bújt a konyha szekrény mögül ahol, eddig heves szívdobogással rejtőzött.
Zavartságát igyekezett leplezni, némán oda ment a középső székre és leült. A szülei észre sem vették jóformán. Jeremy azért köszönt.
- Sziasztok ! - majd üres tányérjára nézett.
Miért nem vesztek észre ?!
Apja és anyja futó pillantást vetettek rá, majd anyja szedett neki az ételből.
- Csak azt mondd meg, ezek után mit csinálsz ? - állt fel Mr. Connels és a konyha szekrényhez ment, hogy kávét töltsön magának.
- Természetesen keresek másik állást. Azért mert ez egy kis város és nem Dallas, még akad a számomra is valami azt hiszem. Addig meg itthon leszek. - felelte az a nő.
- Anya elvesztette az állását ? - csodálkozott el Jeremy.
Sajnálom anya...úgy sajnálom...
Mr. Connels diadalittasan bökött felesége felé.
- Ez téged semmiben sem érint, ugyanúgy megkapsz mindent mint eddig. De nézz csak anyádra, olyan hülye hogy kirúgatja magát ! - gúnyolódott.
- Mondtam már, hogy nem tehetek róla. Vagyis nem csak én vagyok a hibás. Hanem te Daniel, mert ilyen vagy velem és persze te is Jeremy ! Ha végre nem úgy viselkednél mint egy őrült hanem mint a korodbeli tizenöt évesek, talán én sem lennék most ebben a helyzetben. - vágott férje szavába idegesen az asszony.
- Én ? - kapta fel a fejét Jeremy.
De hát én csak...
- Ti mindketten megnehezítitek az életemet ! - fakadt ki Mrs. Connels és ő is felállt az asztaltól, ahol már csak Jeremy ült elhagyatottan és szomorúan nézett szüleire, akik a tágas konyha két részébe húzódtak egymás elől.
- Hagyjátok ezt abba, kérlek ! - suttogta, de könyörgése nem használt. Mintha meg sem hallották volna a szülei. Egymást vádolták, az apja ordítozott, az anyja zokogni kezdett. És minden ismét össze kuszálódott, még keserűbbé vált Jeremy lelkében. 

Ezt nem bírom hallgatni !
Eltolta a tányért maga elől és kifele indult a házból. Senki sem szólt utána, nem marasztalta. Szülei csak egymás gyűlöletével voltak elfoglalva. Szabad volt az útja. Némán lépdelt át a kerten és útja egyenesen az erdőbe, a lombok közé vezetett. Késő délután volt, sötétedett már, lágyan fújt az esti szél, kicsit kísértetiesen meglebegtetve a fák leveleit. Jeremy jó néhány perc monoton séta után leült egy fatörzsre. Tanácstalan és feldúlt volt. Sírás feszítette belülről. Sötét színű haja alól pásztázta a komor esti kék eget. Nem tudott rajzolni. A nagy sietségben, ahogy elmenekült otthonról, nem hozott magával sem papírt, sem krétát. Pedig tudta, kicsit segített volna rajta, ha papírra veti az őt kínzó érzéseket. Érezte hogy önti el barna szemeit a forró könny, ami aztán végig fojt az arcán és rácseppent fehér pólójára. Olyan jó lett volna hangosan zokogni, hogy elmúljon a fájdalom, de nem tette. Nyelte a könnyeit és igyekezett vissza fojtani a sírását. Majd felállt a fatörzsről és lassan elindult valamerre. Nem tudta merre, haza menni semmiképpen sem akart még. Csak lépkedett a puha, nedves avarban, majd egy nagy fánál megállt és nézte az égen megjelenő holdat. Fáradt sárga színébe bele szédült és a fájdalom hangjai eltompultak kissé. Ismét tett néhány céltalan lépést, mikor is hirtelen zaj ütötte meg a fülét egy közeli bokorból. Jeremy rémülten hátra fordult, de realizálni sem volt ideje magában a történteket, mert valaki elkapta és nagy erővel ledöntötte a földre.