Shhh...hallgass gyönyörű kisfiú...

Jeremy a döbbenettől szóhoz sem jutott. Nagy erővel csapódott a földre és tompa fájdalom hasított a hátába. Egy magas férfi állt felette elemlámpával a kezében. A lámpa fénye bántóan világított Jeremy szemébe, aki hunyorogva az erős fénytől óvatosan szemügyre vette a férfit. Félelmetesnek és sötétnek tűnt.
- Ki maga ? - kérdezte halkan, a férfi azonban nem válaszolt. Lehajolt a fiúhoz és végig nézett rajta.
- Ugye nem sérültél meg fiam ? - mosolyodott el, de ez a mosoly nem volt barátságos. Jeremy számára idegesítő és félelemkeltő volt. Nemet intett és elfordította a fejét, mert zavarta az idegen átható pillantása.
- Akkor jó. Milyen gyönyörű gyerek vagy...- állapította meg a férfi és Jeremy nem pontosan értette, mire céloz ezzel. Az ismeretlen alak még mindig elégedetten mosolygott, ezzel a félelem mind nagyobb tüzét gyújtva Jeremyben.
- Szép vagy ha mondom...- jelentette ki újra és érdes kezével megsimogatta Jeremy arcát, ami még mindig nedves volt a könnytől.
- Mit akar tőlem ? - érdeklődött Jeremy remegő hangon. A fickó még mindig Jeremy arcát simogatta, lassan mintha ki akarna élvezni minden másodpercet.
Nem tetszik ahogy néz és ahogy hozzám ér...

- Hogy mit akarok ? - nevetett fel hangosan és zsebre vágta a lámpáját. Ismét sejtelmes félhomály lett az erdőben. Jeremy kihasználva ezt, óvatosan feljebb húzódott a földön és hátát félig egy nagy fa törzséhez döntötte. A férfi leguggolt hozzá és hosszasan a szemébe nézett. Csodálkozás és döbbenet volt a tekintetében.
- Te tényleg nem is sejted mit akarok ?
Nem akarom sejteni !!!
Jeremy össze kuszálódott gondolataiban megjelent egy szörnyű gondolat, de nem akarta ezt tudomásul venni. Hevesen megrázta a fejét, mire a férfi ravaszul elmosolyodott és beszélni kezdett.
- Hét éve megerőszakoltam egy lányt. A rokonom volt...Több év börtönre ítéltek. A feleségem sosem jött látogatni, aztán pár éve beadta a váló keresetet, ott hagyott, a gyerekeim eltávolodtak tőlem. Egyedül maradtam. Persze megérdemeltem amit kaptam az élettől, amit tettem az megbocsáthatatlan...Nem rég szabadultam és mindenki téved, ha azt hiszi megváltoztam. Nincs miért megváltoznom. Én már egész életemben ilyen romlott maradok ! Ez vagyok én ! El fogok menni az asszonyhoz és megmutatom neki, hogy engem nem hagyhat faképnél. Elmegyek hozzá, még ha életfogytiglanra is ítélnek, megmutatnom mit kap ha velem szarakodik ! De előtte...játszom itt veled egy kicsit gyönyörű kisfiú...Te semmi rosszat nem tettél, csak rosszkor voltál rossz helyen...A szüleid nem figyelmeztettek, hogy az erdő veszélyes hely ilyen késői órákban ?
Jeremy lehajtotta a fejét. A szülei...akik örökké egymást szídják, talán azt sem tudják, hogy eljött otthonról. A fiú nem szólt, nem reagált, az ismeretlen férfi pedig láthatóan zavarba jött ettől. Másra számított. Védekezésre, küzdelemre, könyörgésre, menekülésre. De csak a csend némasága lengte be a kietlen erdőt.
- Szerintem fogalmad sincs az egészről...- morgott döbbenten, majd nadrágja cipzárjához nyúlt. Jeremy fél szemmel követte a mozdulatot és a szíve vadul vert.
- Bántani fog ? - kérdezte alig hallhatóan.
A férfi arcán undorító vigyor jelent meg.
- Nem bántalak kisfiú...Nem úgy bántalak...
Jeremynek eszébe jutottak a régi iskolájában testnevelés órákon tartott önvédelmi előadások. Amikor a tanár arról beszélt, hogy vannak emberek, akik bűnös gondolatokkal bírnak és sötét, hátsó szándékokkal közelednek a fiatalok felé. A fiú most kezdte felfogni azoknak az óráknak a súlyát.
- Tudod már miről beszélek ? - kérdezte a férfi. Jeremy bólogatott hogy igen.
Azt hiszem...
- Utána meg fog ölni ? - kérdezett vissza és egész testében tiltakozott hogy a férfi hozzá érjen, megalázza. A félelem és ezer más érzés megbénította. Érezte, hogy az erdő, ami eddig szövetségese volt, egyetlen társa a szomorúságban, talán ellene fordult ezzel. A sűrű lombok mind útját állták, nem menekülhetett.
- Ha nem viselkedsz rosszul, elmehetsz. - közölte a férfi, mire Jeremyből felszakadt egy sóhaj. Nem megkönnyebbült, inkább fájdalmakkal teli. Remegett mindene, arca sápadt, vértelen lett, ahogy hagyta hogy a férfi végighúzza tenyerét a nyakán, majd áttérjen a vállaira. Koszos kezei nyomán fekete foltos lett a pólója és arca is. Mintha lángoló jelekkel örökre megbélyegezte volna minden érintésével. De nem kiabált, arca rezzenéstelen maradt, szemei egy pontra meredtek és némán tűrt mindent.